Leírás
Az 1953-ban írt Tizenhárom almafa
a klasszikus történelmi regény hagyományai szerint a nagypolitika történései
helyett inkább arra összpontosít, hogy e történések hatása miképpen jelenik meg
a kisemberek életében, ez esetben a kommandói vadőr, Tánczos Csuda Mózsi és
családja mindennapjaiban. Az újonnan kijelölt magyar-román határ éppen Mózsiék
háza alatt szeli ketté Erdélyországot. Mózsi annak idején húsz almafát ültetett
a ház mellé, melyekből Észak-Erdély hazatérésekor már csupán tizenhárom fácska
növekszik a kommandói hegyoldalban. A remek humorral fűszerezett szatírikus mű
visszatérő motívumaként szerepeltetett almafák így válnak a székely megmaradás
jelképévé: a csonkokból életrevaló vesszők sarjadnak, bizonyítván azt, hogy Isten,
aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a
népeket sem, akik benne hisznek.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.