Mikszáth Kálmán

Ön jelenlegi helye:

Kezdőlap
/
Minden szerző
/
Mikszáth Kálmán

Mikszáth Kálmán

Kedvenc idézetünk: "A természet az egyedüli, melyet a fantázia nem szépíthet, nem nagyíthat, csak törpíthet."

Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya (1910-től Mikszáthfalva), 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA tagja.

Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az „Elbeszélések”, de a kötet nem kapott komolyabb figyelmet. 1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.

"Művészete nem állja a versenyt a XIX. századi nagyepika klasszikusaival, hiányzik Mikszáthból e regények társadalmi és emberi teljessége, a zárt kompozíció, a lélekrajz és jellemváltozás árnyaltsága és analízise, de a XIX. század utolsó harmadának Magyarországáról Mikszáth műveiből kapjuk a legpontosabb képet. Sorra veszi a különböző társadalmi rétegeket, s akarva-akaratlanul azt vizsgálja, melyik képes helytállni az országért. Az összes réteg közül leginkább a dzsentri, a középnemesség foglalkoztatja."(forrás: enciklopedia.fazekas.hu)

Főbb művei:
1874 – Elbeszélések
1881 – Tót atyafiak
1889 – A beszélő köntös
1894 – Beszterce ostroma
1895 – Szent Péter esernyője,
1900 – Különös házasság
1906-07 – A Noszty fiú esete Tóth Marival