Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. június 29. – Budapest, Józsefváros, 1942. szeptember 5.) magyar író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalmunk legismertebb alakja.
A XX. század magyar szépprózájának mindmáig Móricz Zsigmond a legnagyobb képviselője. Jelentősége a regény- és novellairodalomban csaknem olyan méretű és olyan hatású, mint Adyé a költészetben. Elbeszélő művészete mellett a hazai drámairodalom megújítója, legjelentékenyebb publicistáink egyike, és egész mellékesen, költőként a legjobb magyar gyermekversek szerzői közé tartozik. (Forrás Literatura.hu)
# 1910 – Sárarany (regény)
# 1911 – Az Isten háta mögött (regény)
# 1928 – Úri muri (regény)
# 1931 – Forr a bor (regény)
# 1931 – Barbárok (novella)
# 1932 – Rokonok (regény)
# 1936 – Komor ló (elbeszélés)
# 1939 – Életem regénye (regény)
# 1941 – Árvácska